- Honnan ered az ivóvíz?
- Az ivóvíz fizikai-kémiai jellemzői
- A szolgáltatott ivóvíz mikrobiológiai feltételei
- Milyen szennyeződések kerülhetnek az ivóvízbe?
Ebben a cikkben utánajárunk, milyen tényezők befolyásolják az ivóvíz minőségét, illetve arra is választ próbálunk keresni, hogy milyen az ihatatlan csapvíz, és milyen módon lehet ezt mérni. Ha érdekli az ivóvíz mintavételi eljárása, és szeretne többet tudni a témáról, ebben a cikkben sok hasznos információhoz juthat.
Ahhoz, hogy megállapítsuk, mely vizeket nevezhetünk ihatónak, fontos, hogy tisztában legyünk azzal, pontosan milyen vizeket is nevezünk ivóvíznek.
Az ivóvíz azokat a vizeket jelenti, amelyek emberi fogyasztásra alkalmasak. Csak azokat a vizeket nevezzük ivóvíznek, amelyek megfelelnek az ivóvíz szabványok előírásainak.
Az ivóvíz hagyományosan például artézi kutakból illetve egyéb természetes forrásokból, folyókból, tavakból és tengerből nyerhető. Alapvetően a felszín alatti víz (talajvíz) is szolgáltathatna emberi fogyasztásra alkalmas vizet, ma már azonban a legtöbb országban – így Magyarországon is – olyan szintű a talajvíz szennyeződése, hogy alkalmatlan a fogyasztásra.
A Föld ivóvízkészlete közismert módon folyamatosan csökken, amelyben olyan tényezők játszanak jelentős szerepet, mint a népesség rohamos növekedése, a víz pazarlása sé szennyezése.
Mikor mondhatjuk egy vízre, hogy iható?
A szolgáltatott ivóvíz tehát megfelel bizonyos kémiai és fizikai jellemzőknek, amelyeknek köszönhetően fogyasztásra alkalmasnak tekinthetők. De melyek ezek a jellemzők?
1. Színtelen, szagtalan
A színtelen víz nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott vizet semmilyen anyag nem szennyezi. De az elszíneződött víz a legtöbb esetben tartalmaz valamit, ami ihatatlanná teszi.
A magas vastartalom például vörössé, az algák zölddé, a tőzeges talaj pedig sárgává változtathatja a vizet.
A magas kén- vagy klórtartalom pedig kellemetlen szagot is adhat a víznek. Ha ezeknek az anyagoknak a koncentrációja túl nagy, az ihatatlanná és akár veszélyesség is teheti az adott ivóvíz fogyasztását.
2. Megfelelő keménységű
A víznek van egy keménysége is, amelyet a benne oldott kalcium és a magnézium sók mennyisége határoz meg. Minél több ásványi anyag van oldva benne, annál keményebbnek tekintjük a vizet.
Ha egy vízben az ásványi anyag-tartalom meghaladja az 500 mg/l mennyiséget, akkor azt a vizet ásványvíznek kell tekinteni. Ezek az ásványi anyagok kellemesebbé teszik az ivóvizet fogyasztói szempontból, a háztartási berendezések üzemeltetésére azonban kevésbé alkalmasak, hiszen növelik a vízkő kialakulásának kockázatát.
3. Kellemes ízű és hőfokú
A minőségi ivóvíz lényegében ízetlen, vagy kellemes ízű. Ha például a víz mocsárízű, az arra utal, hogy tőzeges eredetű. Ha például édes, akkor magas a salétrom-tartalma, de a vas például tinta ízű vizet eredményez.
Az ivóvíz ideális hőfokúnak is kell lennie, ami 10-14 °C körüli hőmérsékletet jelent.
4. Nem tartalmaz ártalmas és fertőző anyagokat
Ami a legfontosabb, hogy a minőségi ivóvízben nem lehetnek fogyasztói szempontból ártalmas vagy veszélyes anyagok.
Számos olyan vegyület és egyéb vegyi anyag van, amelyek nagy mennyiségben ihatatlanná teszik az ivóvízet.
De hogyan állapíthatjuk meg, hogy iható-e a víz?
Az ivóvízminőség megállapítása egy kiemelten fontos feladata a népegészségügyi hivataloknak. Szennyeződés esetén sok esetben azonnali korlátozásokra és megoldásokra is szükség lehet, így az alapos és rendszeres ellenőrző munka kiemelten fontos.
A káros anyagok – legyen szó szerves vagy szervetlen anyagról – természetesen megtalálhatóak minden vízben. A lényeg azonban az, hogy milyen mennyiségben.
Az ivóvízminőség határértékeit – ahol elegendő tudományos bizonyíték áll rendelkezésre – elsődlegesen egészségvédelmi szempontok alapján határozzák meg.
A szabályokat egyébként a 201/2001 (X. 25.) évi, az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló Kormányrendelet foglalja magába.
Minden egyes anyaggal kapcsolatban van egy határérték. Ha az adott anyag a vízminőség ellenőrzés során meghaladja a határértéket, akkor a vonatkozó törvények és rendeletek alapján korlátozni kell az adott vízforrásból jövő víz fogyasztását.
Az, hogy mekkora az egyes anyagok kapcsán a határérték, azt két dolog is befolyásolja:
- az új technológiák megjelenése
- az egészségre gyakorolt hatással kapcsolatos tudományos bizonyítékok
Az egyre kifinomultabb mikroszkópos biológiai vízminőségi vizsgálatok során pontosabban meg lehet határozni egy anyag jelenlétét a vizsgálati anyagban.
Emellett pedig ezeknek a káros anyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásairól is változik a tudományos vélemény. Így az is előfordulhat, hogy egy határértéket megemelnek, mert a tudományos bizonyítékok ezt indokolják.
Általánosságban azonban elmondható, hogy a káros anyagok határértéke az idő és a technológia előrehaladtával folyamatosan csökkennek.
Az ivóvizek előállítása és elosztása közben a különböző szakaszokban különféle szennyező anyagok kerülhetnek a vízbe.
A nyersvíz, amikor még lényegében semmilyen tisztításon és vegyi kezelésen nem ment át, rengeteg anyagot tartalmaz, amelyek egy része ártalmatlan, sőt egészséges, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen. Vannak azonban kifejezetten veszélyes anyagok, mint például az ammónia, az arzén.
Az arzén egyébként a vízminőség javításának egyik legfontosabb része volt az utóbbi évtizedekben Magyarországon is. Az arzén ugyanis bizonyítottan növeli a hólyag-, tüdő, és bőrrák kockázatát. Szerencsére azonban mára már jelentősen lecsökkent azoknak a településeknek a száma, ahol az arzén továbbra is a határérték felett van az ivóvizeket illetően.
A szolgáltatók által végzett víztisztítási folyamatok során rengeteg anyag kikerül az ivóvízből, vannak azonban anyagok és vegyületek, amelyek ilyenkor kerülnek bele, de ugyancsak befolyásolják az vízminőséget.
A szolgáltatók által végzett víztisztítási folyamatok során rengeteg anyag kikerül az ivóvízből, vannak azonban anyagok és vegyületek, amelyek ilyenkor kerülnek bele, de ugyancsak befolyásolják az vízminőséget.
A klórozási folyamat során természetesen klór, de emellett alumínium, vas és mangán is is kerül a vízbe.
Az ivóvizet a tisztítás után azonban el is kell valahogy juttatni a háztartásokba, és ezalatt is több olyan anyag belekerül, ami befolyásolja a minőségét. A csőhálózatból, amin a víz eljut a lakásokba, jelentős mennyiségű ólom, nikkel, réz, króm és kadmium is a vízbe kerül.
Ennek az elkerülése természetesen lehetséges. A modern és korszerű vízvezeték hálózatok kiépítésével minimalizálható, vagy akár teljesen megszüntethető a csövekből való anyagok kioldódása.
Általánosságban elmondható, hogy a Magyarországon szolgáltatott ivóvíz minden tekintetben megfelel az európai átlagos vízminőségnek.
Az vízminőség ellenőrzés hazánkban a szolgáltatók és a népegészségügyi hatóság feladata. Ők végzik természetes módon a szolgáltatók által végzett víztisztítási folyamatok ellenőrzését is.
A víz minőségének azonban vannak olyan befolyásoló tényezői is, amelyek a lakástulajdonosok felelősségi körébe tartozik, így ezeket sokkal nehezebb ellenőriznie a hatóságnak. Erre az egyetlen lehetőség az építési anyagok és szerelvények minőségi ellenőrzése és ezeknek a folyamatoknak a szabályozása.
A megfelelő felhasználói szokásokkal azonban az esetleges problémák kiküszöbölhetőek. Ha például tudjuk, hogy nálunk az ólomtartalom magas az ivóvízben, akkor érdemes fogyasztás előtt kiengedni egy kis vizet, persze csak úgy, hogy túl sok vizet ne pazaroljunk el. Emellett pedig be kell tartani a szükséges előírásokat a vízvezeték kiépítésekor, hiszen ez is befolyásolhatja a vízminőséget.
Ha pedig szeretné profi szakemberekre bízni a vízvezeték kiépítését, keressen fel minket bátran.
2024.04.30.
vezetékszerelés vízszerelés vízvezetékszerelés